top of page

IV. rész - A műtárgy múzeumi kiállításhoz vezető útja


Időutazás a gyűjtés világában - N. Horváth Erzsébet sorozata



Hogyan lesz egy magángyűjtő anyagából közkincs, a múzeumban kiállítandó műtárgy? Milyen szabályok, törvények kötik a múzeumokat? Mit gyűjthetnek, és mit nem?

Ezekre a kérdésekre is kerestem a választ Dr. Décsey Sándornál, a tapolcai Wass Albert Könyvtár és Múzeum igazgatójánál.

Mint megtudtam, a múzeumok működési engedélyét az adott időszakban a kultúráért felelős minisztérium adja ki. Ez az engedély megszabja, hogy földrajzilag honnan és milyen témájú anyagot gyűjthet az adott intézmény. A tapolcai múzeum csak a település közigazgatási területén gyűjthet. A vonatkozó jogszabályok azt is előírják, hogy minden szakághoz kötelező muzeológus státust fenntartani.

A 2017 óta érvényes működési engedély megszabja, hogy a tapolcai intézménynek 2 élő – helytörténeti és iskolatörténeti –, 3 lezárt – régészeti, képzőművészeti, ipar- és technikatörténeti – szakága van.

A lezárt szakág azt jelenti, hogy ezekből van anyaga a múzeumnak, de azt nem gyarapíthatja. Leltárkönyvben nyilvántartottak a műtárgyak, de újabbak nem kerülhetnek be.

A kántorházból kialakított iskola épülete ma múzeum

Az élő szakágakhoz 2 muzeológus státus is jár.

A műtárgy gyarapodásának egyik lehetősége az ajándékozás, a felajánlás. Így kerültek be a gyűjteménybe a tapolcai hentes és mészáros céh eredeti dokumentumai és a céhláda. Dr. Nagy Endréné Berecz Katalin adományozta ezeket a múzeumnak.

A vásárlás, a csere és a régészeti feltárás is a gyarapodást szolgálja. A letétbe helyezés azt jelenti, hogy nem gyarapodik az állomány, a tulajdonos a letétbe helyező marad, csak őrzésre, illetve kiállításra adja át a gyűjteményét. Erről Letéti naplót kell készíteni, és Szerződést kell kötni.

Ritka dolog, hogy a múzeum munkatársai keresik meg a gyűjtemény tulajdonosát. Erre konkrét példa a tapolcai szíjgyártó műhely örökösének felkeresése. Előzetesen többször beszéltek vele arról, hogy, ami ott található, azt az intézmény munkatársai átnézik. Aztán kapták a hírt, hogy a műhely kiürítése már zajlik. Gyorsan odamentek, és mentették, amit még lehetett.

Félig kész lószerszámok, varrógépek, nyersanyagok, a munkához szükséges eszközök, szerszámok és még sok-sok minden halmozódott ott fel az évtizedek alatt.

A rengeteg irat, számla stb. miatt valóságos „papírrégészetet” kellett ott végezni.

A legfontosabb: a cégtábla is a múzeumhoz került.

Minden esetben raktározzák a beérkezett anyagot, majd elkezdődik a nyilvántartásba- vétel. Ha elkészült a Gyarapodási Napló, a Leltárkönyv, akkor a műtárgy már jogilag védett.

Azt csak miniszteri engedéllyel lehet törölni (pl. elidegenítés, selejtezés, megsemmisülés jogcímen).

Vannak olyan esetek is, amikor rendrakás, revízió során újra „látótérbe” kerül egy-egy könyv, vagy fénykép. Ha az előkerülő műtárgy korábban már törölve lett a leltárból, akkor újra be kell leltározni.

Közkinccsé, azaz hasznosításra, kiállításra csak a már említett eljárások után válhat egy műtárgy. A közzétételnek is több módja van. Feldolgozhatja a múzeum munkatársa, publikációt készíthet, vagy egy online adatbázisban információt helyez el róla. A kiállításokhoz, publikációkhoz, online adatbázisok mindenki hozzáférhet.

Állampolgári jog, hogy valaki a raktárban őrzött állományban kutatómunkát végezhet. Ennek vannak jogszabályi feltételei. A kutatáshoz szükség van egy Támogatói Nyilatkozatra, amelyben egy múzeum, vagy egy egyetem megírja, hogy oka van a kutatásnak. A feldolgozás után közzé kell tenni az eredményt, és azt publikálni is kell.

A kántorházból kialakított iskola épülete ma múzeum

– Napjainkban, ha valaki „sétálni” szeretne a Louvre-ban, az Ermitázsban, vagy más múzeumban, csak megkeresi ezeket az interneten, és máris „bent van az adott intézményben”. Nem csökkentik ezek a lehetőségek a múzeumok látogatottságát? – tettem fel a kérdést Dr. Décsey Sándor igazgatónak.

A válasz így szólt: – Saját példámmal is tudom bizonyítani, hogy nem. A személyesen megtapasztalt élményt nem pótolhatja az internetes elérhetőség. Sokan ismerhetik fotókról Thorma János Aradi vértanúk, október hatodika című festményét. Az eredeti a kiskunhalasi múzeumban van. Miután végigjártam az intézményt, már csak egy épületrész maradt hátra. Az, amelyik többek között Thorma János monumentális, 3,5 x 6,3 méteres festményének és más műveinek bemutatásához készült.

Letaglózott a látvány. Leültem a terem közepére, és csak néztem és néztem… Fantasztikus volt az élmény. Természetesen a mi múzeumunkban is szerezhetnek közvetlen élményt a látogatók. A gyerekeknek például nagyon tetszik az, ha a múzeumpedagógus a tárlatvezetés végén megmutatja, sőt, a kezükbe adja mondjuk egy török kori szablya másolatát. Ez sokkal intenzívebb, élvezetesebb élmény, mint a vitrinben, üveg mögött megnézni az amúgy ritkaságnak számító kétkezes genovai pallost. Innen már nem nehéz elképzelniük, hogy valaha miként harcoltak vele.



35 megtekintés
bottom of page