Időutazás a gyűjtés világában - N. Horváth Erzsébet sorozata
A második történetem hőse a 93 éves Lovász Gábor, aki csillogó szemmel, a rácsodálkozás örök képességével megáldva mesélt a kincseiről, a múltból átmentett, megmentett tárgyakról.
Már 15 évesen megtanulta, ha nyitott szívvel és lélekkel jár-kel a múlt világában, akkor a tárgyak üzennek általa.
Így szólította meg őt, a kamaszt, az a „pálinkafolatós” is, amely a nagybátyjáé, Lovász Józsefé volt. Gábor – sok évtized múltával is – olyan ízesen meséli a történetet, és mondja, hogy „pálinkafolatós”, nincs szívem megállítani, megkérdezni, mit kell érteni alatta.
A pálinkát még csak-csak ismerem.
De a „folatóst”?
– Majd megnézem az interneten, a Google-ban – mondom a legtermészetesebben magamban. Miközben ezt teszem, az is megfogalmazódik bennem, hogy mi, a fogyasztói társadalomban élők, az elcsorbult, megunt, meghasadt tárgyakat szemrebbenés nélkül a kukában „landoltatjuk”. Az már eredmény, ha azt szelektíven tesszük.
A 15 évesen meglátott, pálinkát „rejtő” korsó belevésődött Lovász Gábor szívébe, lelkébe. Nemcsak azért, mert akkor és ott, a nagybátyjánál abból ivott először pálinkát, de azért is, mert a feliratát egy életre megtanulta: „Pálinkafolatósnak csinálta Hosof János Lovász Józsefnek 1905”.
Az újabb találkozásra évtizedeket kellett várnia.
1955-ben nyílt alkalma arra, hogy megszerezze magának a családi emléket őrző korsót. Boldogan vitte haza. Akkor még nem tudta, hogy ez csak a kezdete lesz egy élethosszig tartó szenvedélynek.
1. kép: "Pálinkafolatósnak csinálta Hosof János Lovász Józsefnek 1905"
2. kép - balról jobbra: "Csinálta Kovács György Tapolca1898"; "1896" – Hosof János tanonckorában készített korsója: "Pálinkafolatósnak csinálta Hosof János Lovász Józsefnek 1905"
3. kép - balról jobbra: "Ezen pálinka folatós fazék készült 1887dik év November 28dikán Szabó Márton számára és csináltata Makár Tamás és az ő számára. Készült Ács Imre fazekas mesternél"; "Ezen folatós fazék készültt 1889ben Október hó 28dikán Pógár Ferencz számára. Tesék tesék még is tesék Jézus neve dicsértesék. Igyál pajtás ne utáld ezt a jó Sligaviczát. Jó van pajtás ha utálod igyál akkor spirituszt. Csináltam ??? Ács István F M T"; "Berkes Györgyé. Készült 1877dik évben 12/19 n. ??? József Tapolczán".
4. kép: az előző képen látható korsó közelebbről.
Az elkövetkezendő, gyűjtéssel telt évek alatt Sági Károlytól, a keszthelyi Balaton Múzeum igazgatójától azt is megtanulta, ha nem akar vad régész lenni, aki csak ad és vesz, akkor gyarapítania kell a történelmi, néprajzi, régészeti és egyéb ismereteit.
Egy életre megtanulta: a lelkével kell néznie a múlt tárgyaira. Meg kell kérdeznie tőlük: kié voltatok? Hol szereztetek örömet a tulajdonosaitoknak?
Lovász Gábor még meggyőződéssel vallja, ha a gyűjtők ezt teszik, akkor a tárgyak által a régiek is tovább élnek.
Majd ennek bizonyítására egy gyönyörű, szívszorító történetet mesél nekem gyűjteménye legbecsesebb tárgyáról, a nagyanyja leveses táljáról, amely a „szolgálat” évtizedei alatt elhasználódott. Nem dobták ki. Nagyanyja a Felvidékről érkező drótos tóttal megjavíttatta. Onnantól még jobban becsülték a tálat, vigyáztak rá, hogy ne essen baja.
Lovász Gábor a mindent gyűjtők közül való.
1.kép - balról jobbra: "Kebler Károl"; "Én csináltm. Szilli Kóvács György ezer kilecszáz egyben készült 1901 Tapolczán"; évszám és felirat nélküli korsó
2. kép - balról jobbra: "1876 X 6 Szűcs György Fazokas mester csünáta"; "Tcináltó Róka Ferencz 1876 November 5kén"; "Kelt 1886ban. Ezen Fazék Kézült Köműves János számálra. Isten éltese"
3. kép: A Róka Ferenc által 1876-ban készített korsó közelebbről
Természetesen vannak olyan tárgyak is a gyűjteményében, amelyektől soha nem válna meg. Ilyenek a csodálatos lüszter lámpák, a cserépkályhák és egy fotó, amely Kincsemről, a csoda lóról készült.
– Ez a fotó ott van a szobám falán. Amikor most, 93 évesen néha elfáradok, csak ránézek, és azt mondom magamnak: – Gábor! Ha a Kincsem soha nem fáradt el, akkor te sem fáradhatsz el. És újra utamra indulok.
Lovász Gábor nem lett vad régész, aki csak ad és vesz. Neki küldetése a múlt beszélő tárgyainak gyűjtése.
Olyan küldetés, amelynek segítségével a régmúlt embereinek emlékét is életben tartja.