NYITOTT MŰTERMEK - G. Heller Zsuzsa

2023. június 15. - október 31.

„NYITOTT MŰTERMEK NEMZETKÖZI KITEKINTÉSSEL” címmel 2023 szeptemberben és októberben műteremlátogatás sorozatot szervezünk öt Balaton-felvidéken alkotó művész – közöttük G. Heller Zsuzsa szobrász, keramikus-művész műtermében.

A műteremlátogatás sorozattal lehetőséget teremtünk a kortárs művészet iránt érdeklődők számára az alkotói folyamatokba történő betekintésre, valamint a szakmai kapcsolatteremtésre és az észak-olaszországi Cipressa-n működő „Villa Biener Arte contemporanea” kortárs galéria és nemzetközi művésztelep életével való megismerkedésre.

G. Heller Zsuzsa szobrász, keramikus-művész alkotásai

G. Heller Zsuzsa

Három évtizede még eredetileg végzett szakmájában, kerámiával kezdte pályafutását. Kávés-, teás készletek, étkező garnitúrák kerültek ki sorra a keze alól, amelyeket tálak és különféle fedeles edények vagy dobozok kísértek, továbbá vázák és kaspók a virágok számára. A korongozott alapformákra rendszerint festett növényi ornamentika került, de akadnak fújt felületű változatok is. A hétköznapi használatra szánt edények készítése mellett sorra nyerte a díjakat vidéki országos seregszemléken és fővárosi fórumokon.

Ám nem pihent meg a babérjain, a nyolcvanas években porcelánplasztikákkal foglalkozott, amelyeken sajátos kollázstechnikát alkalmazott: mértani formákat organikus részletekkel kevert és ezzel hozott létre különös kontrasztokat.

A kilencvenes évektől ismét tovább lépett és a porcelán alapanyagot pirogránittal kezdte kombinálni, amely együtt más minőséget eredményezett és ezzel a szobrászat felé nyitott. Újból és újból visszatér egy nonfiguratív formához: Bábel tornyához, amely ősidők óta az emberi elvágyódás, a magasságba törekvés szimbóluma. Az ember folyamatosan építi a belső Bábelét, amely azonban sohasem készülhet el.

A szellemi háttéren túl a toronyban rendkívül sok plasztikai lehetőség is rejlik, ezért annyira más mindegyik Bábel. A formálás tekintetében a végső letisztultság érdekeli: egy rendkívül egyszerű, ősi piramist idéző kerámiát készít, amelyhez egy több részből álló falikép is tartozik. Nem a külső csillogás, a szó szoros értelmében vett „máz” a lényeg, hanem a leegyszerűsített, de rendkívüli erőt sugárzó forma.

G. Heller Zsuzsa nem a hagyományos értelemben vett kerámiaművész, hanem agyaggal és porcelánnal dolgozó nonfiguratív festő és szobrász egyszemélyben.

Nem szeret „kész recepteket” átvenni, mindig a kísérletezés, a járatlan út érdekeli.

Ezért képvisel ilyen erős, egyedi irányvonalat a mai magyar kerámiaművészetben. Bátran alkalmaz más anyagokat is; kompozíciói kiegészítő elemeként szívesen használ vasat és üveget is. Az érzékeny, empatikus világ megjelenítésére szolgál a porcelán, a szigorúan felépített vasszerkezet pedig az élet technokratább oldalát hivatott megjeleníteni, a kettő közötti törékeny határmezsgyére pedig az üveg utal.

Az elmúlt években intenzíven foglalkozik installációk építésével; ÉLETVONAL, Az elmentek emlékére,

Fakturális élvezetek I.II. III.és a Lost Limit,amit Olaszországban mutatott be.

Az Életvonal installációról az alábbi szöveg jelent meg;

Emóció, mozgás, fény, anyag, törékenység, tér, időidézet, finom áttetszőség és durva, rozsdás múlandóság, zenei zörejek diszharmóniája, drámai és lírai mozgóképek vegyületéből építi fel G. Heller Zsuzsa installációját. Minden együtt van benne, ami a költői és tragikus formálás szinte összművészeti téralakításához szükségeltetik.

Az alapelem a vékony porcelánokból épített függönyfal a művész kiinduló műfajából, a kerámiából származik. Az ostyavékonyságú, mintázott, fehér lapocskák lebegnek, lágyan zizegnek, összekoccannak, szinte csilingelnek a térben, áttetszőségük, törékenységük az emberi múlandóság, esendőség asszociációi. Tisztaságuk, egyformaságuk, ugyanakkor egyediségük az ember törékeny mivoltára utal. A függönyfal az installáció egyik oldalát zárja le, és önmagukon túl, a libegő árnyékuk is meghatározó szerepet játszik: a tárgy és árnylenyomata motívum együttese rendkívül fontos

Az installáció középrésze igen drámai: vasúti sínek, rozsdás kerekek s a földön felhalmozott, szétszórt, csontszerű porcelánrúd, kerámiatörmelék. Ez nyilvánvalóan az elmúlás stációit jeleníti meg, nagyon spirituálisan összehúzva két idősíkot, a deportálást és a megsemmisítést.

Az installáció harmadik térbeli eleme a végtelenül hömpölygő, hármas tagolású videóvetítés, amely vizuálisan ellenpontozza és ugyanakkor meghatározza, értelmezi a mű-együttest. A laponként pergő könyv a tudásra, civilizációra, történelemre, kultúrára és hitre utaló motívum. A következő képi egység a láng, amelyben mintha feloldódna minden, ami az emberhez kapcsolódott korábban. Mindez képileg nagyon hasonló motívummal folytatódik, a rohanó felhők víziójával, melyet az elsuhanó villanypóznák lüktetése szabdal. A kissé alulnézetből felvett felhőtánc szaggatottsága, vöröslő színei már előre vetítik az utolsó epizódot, a tűzet, amely mindezt, mindent elpusztít, elemészt. Rozsdás vaskerék forog a tűz előtt, szikracsíkok pattognak, az egész világ recseg ropog, hamvad. A semmibe függesztett, pörgő kerék ellenpontozza az installációban jelenlévő, valós, mintegy félrehajított kerekeket.

A film végtelenített, forog körbe-körbe.

A vizuális és téri megjelenést hangszőttes kíséri: alapjába véve csak zörejekről van szó, de repetitív karakterük miatt – vonatkattogás, tűzpattogás, a könyvlapozás suhogása együtt a kerámialapok tompa csengésével – elválaszthatatlan részét képezi a műnek.

Az elmúlás, újjászületés, körforgás, élet, tudás, pusztulás, csillogás rendkívül finom módon kiegyensúlyozottan jelenik meg, inkább az érzékekre, érzelmekre hat vizuális és hangi eszközeivel, mint a tudatra. A holocaust összefüggés a címben jelenik meg, „Életvonal” Az elmentek emlékére, miközben a nyomasztó történelmi és személyes tudás folytonosan érezhető.

A műegyüttes G. Heller Zsuzsa munkásságában logikus következmény, több évtizedes plasztikai, installációs tevékenységének legújabb gyümölcse. A különféle anyagok disszonanciájából teremt egységet, a porcelán, fa, vas, rozsda és a filmi képteremtés együtt a térrel és a hanggal hihetetlenül erős vizuális kompozíciót alkot. Tere bejárható, a mű alkotóelemei úgy kapcsolódnak egymáshoz, hogy a szemlélő ítéletére bízta a sorrendet, egyedül a végtelenített, ismétlődő videókép ad feszes ritmust, mintegy eseménytörténetet, miközben a műegyüttes meditációs térként is felfogható.

A Fakturális élvezetek című installáción – a korábbi, elsősorban forma, szín és faktúra megfogalmazás statikus közelítései után – optikai és technikai eszközök segítségével a mozgalmas, folyamatos, dinamikus változást helyezte figyelme középpontjába.

„Az installáció egy 100 cm x 70 cm-s tükörfényes krómacél alaplapból és egy íves hátlapból áll. Ebbe a térbe helyeztem el 10 db mázas félporcelán 42 cm hosszú 17 cm magas és 12 cm széles gúlát. A látvány önmagában izgalmas az acéltérben való tükröződés miatt. Ezt fokozza a térinstallációra rávetített videó film, amiben fémgolyók gurulnak, sodródnak.

A látvány feszültségét a geometrikus porcelán gúlák és a vetített fémgolyók ütközése és tükrözése által keltett élmény adja.” – szól a műleírás.

A fény kiemelt szerepet kapott a műben: a vetítés és tükröződés miatt a folyamatos változás lett az installáció legfontosabb alkotóeleme. Most is geometrikus alapformákat használ a művész, gúlát, csillogó gömböket. Az acélgömbök ráadásul pszeudótárgyak, csak a vetítés segítségével jelennek meg. A csillogó felületek tükröződnek és új, sokszorozódó mélységet, különös teret biztosítanak a műnek. Az eszközök minimálisak, az eredmény mégis „végtelenül” gazdag.

Az installáció videó filmjét Gábor Márton Dániel videó művész készítette.