MIGRATING CRANES – An exhibition of works by György Szemadám, Munkácsy Mihály Award-winning painter, Meritorious and Excellent Artist, from the collection of the First Hungarian Visual Library
- csigoartfest
- Mar 10
- 3 min read
Updated: 9 hours ago
July 5 – September 13, 2025
In recent decades, painter György Szemadám has often been described as a true polymath.
At the Csigó Malom, visitors are invited to explore his visual art.
This exhibition is unique in that it draws exclusively from a single source: the collection of the First Hungarian Visual Library (Első Magyar Látványtár).
The Látványtár preserves what one might call a cross-section of this diverse and extensive oeuvre. I feel it is worth mentioning an important detail that offers deeper insight into the artist’s creative approach and the methods behind building the Látványtár collection. Many of the works on display here were—in a certain sense—born out of inspiration from the Látványtár. What do I mean by this? For many years, we regularly brought a variety of picture frames to the artist’s studio, asking him to create paintings for them. This commission not only determined the dimensions of the works but also sparked the artist’s creativity. Thanks to his refined sense of style, he “heard” the messages of the frames, and the resulting works exist in perfect harmony with them.
At other times, we brought him damaged or intact but otherwise unremarkable old paintings—often with war scars—so he could breathe new life into them. Many of these pieces became sources of inspiration in themselves.
We hope you enjoy this extraordinary exhibition, and we warmly encourage you to visit the nearby village of Diszel, where more exhibitions from the Látványtár await—in another old mill.
See you again soon.
Ákos Vörösváry
Artistic Director of the First Hungarian Visual Library
Szemadám György 1947-ben született Budapesten. Fiatal éveiben érdekelte az ornitológia, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület nyilvántartása szerint madárgyűrűzési jogosultsággal is rendelkezett, bár gyűrűzési tevékenysége csak két naptári évre terjedt ki, 1963–64-ben.1967 és 1975 között a Fővárosi Állat- és Növénykertben a nagyragadozók ápolójaként, majd főápolójaként tevékenykedett.
1979-től gyermekek és felnőttek részvételével vezetett képzőművészeti köröket és alkotótáborokat, tartott egyéb képzőművészeti foglalkozásokat, elmegyógyintézetekben végzett művészetterápiás munkát, családsegítő központokban pedig hátrányos helyzetű gyermekek és fiatalok kreatív foglalkoztatását vezette. 1982–1993 között a Magyar Nemzeti Galériában működő GYIK (Gyermek és Ifjúsági Képzőművészeti) Műhely tanára, 1988-tól vezetője. 1992–1993-ban a Magyar Művelődési Intézet főmunkatársaként, 1998–2001 közt elnökségi tagjaként működött. 1997–1999 közt a Magyar Televízió Vizuális Művészetek Szerkesztőségének főszerkesztője volt.
Vaszkó Erzsébet következetes, meg nem alkuvó személyisége és festészete alakította indulását. Mellette korai munkáira Bálint Endre, Barcsay Jenő és Korniss Dezső munkássága is hatott. Az 1960-as évek végén csoporttá szerveződő, magukat önerejükből felküzdő avantgárd fiatalok egyik vezető egyénisége. Az 1970-es évek első felében több happening és performansz résztvevője, szervezője.
Festményei stilizált, jelszerű állatokat, sokszor madarakat megjelenítő, elvont, formatöredékeket bemutató ábrázolások, melyeknek stiláris jellemzői a redukált formák, a hangsúlyos színmezők és a határozott kontúrok. Az 1980-as évek második felétől kifejezésmódja klasszicizálódik, figurálissá válik és festésmódját az aprólékosság, a kidolgozottság, az erős kontúrok jellemzik, miközben részben megmarad korábbi tematikáinál.
Képein elszigetelt festői jeleknek, azok összefüggésének tárgyi azonosíthatósága helyett egy-egy idea tárgyiasul a festői jelek kapcsolódásában, s ezek a gondolatok hol technikailag rendkívül kimunkáltan, hol a technika milyenségére kérdeznek rá, vagy emberi problémákat feszegetnek. A Boldogasszony című, egyik legsikeresebb csoportos vándorkiállítás résztvevője, e kiállítás elindult 2010. március 4-én Makovecz Imre megnyitó beszédével a budapesti Forrás Galériából, bejárta Magyarország, Szlovákia, Ukrajna, Románia számos városát mintegy erősítve a magyarság összetartozás érzését.
1969 óta kiállító művész, 1969 és 2011 közt 49 kiállítása volt itthon és külföldön. Mint művészeti író is kitűnik művészeti kritikáival, esszéivel, művelődéstörténeti, művészettörténeti és művészetelméleti köteteivel. A filmes szakmában is értékek alkotója. Az irodalmi és művészeti élet társulatainak aktív részvevője, gyakran vezető egyénisége.
Díjak, elismerések:
A Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztje (1997)
A Szolnoki Képzőművészeti Filmszemlén filmje, Az elvesztett Paradicsom különdíjat nyert (2000)
Munkácsy Mihály-díj (2001)
Művészetpedagógiai díj (2003)
Simsay Ildikó-díj (2005)
A Baktay Ervin Gimnázium és Vízügyi Szakközépiskola Baktay-nagyérme (2006)
Érdemes művész (2015)
Szolnoki Nemzetközi Képzőművészeti Filmfesztivál, életműdíj (2016)
Kiváló művész (2021)
Források: Wikipédia
Comentarios